Ha megfogjuk a madarat
Madarunkat csak akkor fogjuk meg, ha nagyon muszáj. Még a Igeszelídebb madár is sokkot kaphat gazdája kezében. Persze, ha madarunk semmiképpen sem száll vissza a kalitkájába, akkor nyakon kell csípnünk. Legjobb, ha este leoltjuk a villanyt, és egy határozott, le rendkívül óvatos mozdulattal elkapjuk a ,,renitens" madarat.
Hasonlóképpen meg kell fognunk a madarat akkor ha egyik kalitkából áthelyezzük egy másikba. A legjobb azonban, ha a kalitka nagytakarításakor a már
szelíd madarat szabadon engedjük a szobában. Amíg napi röpdösését végzi, nekünk bőven van időnk a tisztításra.
Szinten meg kell fognunk a madarat akkor, ha valami
nem stimmel vele, ezért a kondícióját ellenőriznünk kell. Ilyenkor azt kell kitapintani, mennyi izom tapad szegycsontjára, illetve szegycsonti taréjára. Ha e rész háromszöget zár be, akkor sovány a madár, ha szabályos félkört formáz, akkor kövér, a kettő között pedig éppen jó a kondíciója. Természetesen a kondíció ilyetén mérését jó, ha kezdetben gyakorlott kéz végzi. A megfelelő rutin ugyanis elengedhetetlen.
A kalitkamadarak karma, ha nem megfe-
lelő - ne adj' isten műanyag - ülőrudat használunk, előfordul, hogy túlnő. Ez akadályozza madarunkat a mozgásban, izületi problémákat okozhat, akár végtagtörést is eredményezhet, és persze esztétikailag l5 kifogásolhat.
Karomvágáshoz minél gyorsabban és ágysebben vegyük ki a madarat a kalitkából. Lábát határozattan fogva karmát tartsuk a fény felé, így láthatóvá válnak a szaruban futó vérerek. A vérerek határvonalat jelentenek, beléjük vágni nem szabad, csak a szarurészből csippentsük le a megfelelő darabot.
Amikor megtörtént a pedikűr, menten cseréljük ki az ülőtudat is a kalitkában, hogy ne legyen szükség a közeljövőben hasonló beavatkozásra.