Elterjedés: Európában, Észak-Afrikában és Elõ-Ázsiában költ.
Hazánkban mindenfelé elterjedt, ahol fészkelésre megfelelõ helyet talál.

Fészkelõhely: Elsõsorban az idõsebb lomberdõket kedveli. Minden olyan élõhelyen költ, ahol a széncinege is megtalálható. Kisebb számban megtelepszik gyümölcsösben, városszéli kertben, parkban és ártéren is.

Költési idõ: Az elsõ tojásokat április elején, általában néhány nappal korábban rakja mint a széncinege. Egy-egy területen a párok egyszerre kezdik a költést. A populáció kisebbik része május végén, június elején másodszor is költ.

Fészkelés: A szén- és a kék cinege közös élõhelyén a fészkelési helyekért és bizonyos esetekben a táplálékért is versenghet. A fészkelési helyért folytatott harcot csökkenti az, hogy a kék cinege, kisebb termeténél fogva, a szûkebb nyílású odút is képes elfoglalni. Ha teheti, magasabban elhelyezkedõ odút választ. A kevés gyökér- és fûszál alapra sok mohából épített, szõrrel bélelt, 6-9 cm magas fészket a tojó építi. A hím is hord fészekanyagot, de azt a tojó építi be. A tojások száma 6-14, kivételesen 15 is lehet. Ritkán az is elõfordul, hogy két tojó azonos fészekbe rakja tojásait. Ilyen esetben a tojásszám az említettnél nagyobb. A tojó 14 napig üli a tojásokat. Hideg, esõs tavaszokon 20-21 napos kotlás is lehetséges. A fiókák 18-22 napig maradnak a fészekben, ezalatt mindkét szülõ táplálja õket.

Táplálkozás: Táplálkozóhelyei és tápláléka is erõsen hasonlít a széncinegééhez. A költési idõben szinte kizárólag lepkehernyókkal (tölgy-ilonca, kis téliaraszoló, fésûscsápú bagolylepke fajok) és a pókokkal (zöld keresztespók, kalitpók és karolópók) táplálkozik. Esetenként elfog néhány poloskalárvát, lószúnyogot, bársonylegyet és bogarat is. Kisebb termete miatt többet tartózkodik a vékonyabb gallyakon, ahol a széncinegét ritkábban figyelhetjük meg. A szén- és barátcinegéhez képest többször keresi és fogyasztja táplálékát az ágakon háttal lefelé függeszkedve. Õsszel és télen más cinegefajokkal együtt vegyes csapatokban kóborolva keresi élelmét. Ilyenkor a széncinegéhez hasonlóan petéket, pajzs- és levéltetveket, bogarakat, pókokat és növényi terméseket fogyaszt.

Állománynagyság: Mindenfelé gyakori. A költõ párok hektáronkénti száma általában kevesebb, mint a széncinegéé.

Vonulás: Állandó, illetve kóborló madár. Télen a szén- és a barátcinegékkel, királykákkal, csuszkákkal és fakuszokkal vegyes csapatokban költõterülete közelében kóborol. Gyakran megfigyelhetjük nádasokban is.

Védelem: Erdõ- és mezõgazdasági jelentõsége nagy, mivel táplálékában tömegesen szerepelnek a különbözõ rovarkártevõk. A korszerû gazdálkodásban egyre kiterjedtebben alkalmazott biológiai védekezés fontos tényezõje lehet. A természetes fészkelõhelyek hiányában mesterséges odúkkal telepíthetõ. A kék cinege legszívesebben a 26-28 mm átmérõjû bejárónyílással ellátott odút foglalja el. A hazai állomány egészében nem veszélyeztetett. Esetenként a pele, a menyét vagy az erdei sikló elpusztíthat egy-egy fészekaljat, de ez a fészkelõk számát lényegesen nem befolyásolja. A téli idõszakban gyakran keresi fel a madáretetõket. Szívesen fogyasztja a kihelyezett napraforgót, tökmagot, szalonnabõrkét vagy faggyút.