Télen a rovarvilág gyakorlatilag eltűnik. Az áttelelő petecsomók, bábok, hernyófészkek nem képesek pótolni a szabadban élő madarak táplálékigényét. Ezért december elejétől február végéig etessük őket! Előbb nincs szükségük rá, ha mégis etetjük őket, akkor nem tisztogatják (gyümölcs)fáinkat. Amennyiben elkezdtük az etetést, legyen folyamatos, mert ha abbahagyjuk, az etetőre járó madarak pusztulását okozhatjuk.

Különösen örülnek a sok energiát tartalmazó szalonnának, a különböző olajos magvaknak. A napraforgót nagyon szeretik, de bármilyen más olajat tartalmazó magvat szívesen elfogyasztanak. A kislányok szeretnek fűzni, fűzzünk fel velük egy zsinegre földimogyorót, dióbelet, s ezt a füzért akasszuk ki egy faágra, lehetőleg olyanra, amelyet az ablakból láthatunk. A függöny mögül a táplálkozó madarak játékos ugrándozását szemlélve emlékezetes élményt szerezhetünk gyermekeinknek. Egyszerű és hasznos megoldás, ha egy műanyag krumplishálóba földimogyorót teszünk, majd szintén kiakasztjuk egy ágra. Tehetünk a hálóba zsiradékból és magvakból gyúrt gombócokat is. Etetőnek megteszi egy nagyobb méretű lopótök vagy műanyag flakon, ha oldalába egy megfelelő nagyságú lyukat vágunk, s feltöltjük vegyes telelő eleséggel. Tehetünk bele napraforgót, tökmagot, földimogyorót, kendermagot, de elkelnek a búzaszemek és a kukoricadara is, ha nincs más. Igényesebb és tartósabb megoldás a deszka madáretető. Számtalan fajtája létezik, legelterjedtebb és legsokoldalúbb a dúcetető. Esztétikusan elkészíteni nem egyszerű feladat, de ha nincs kedvünk vagy időnk a házilagos kivitelezésre, készen is megvásárolhatjuk. Itt jegyzem meg, ha kiskamasz van a családban, érdemes nekilátni, a madáretető közös készítése meghatározó élmény lehet a gyerek számára. A közismert galambdúc típusú etető egy lábból és egy asztalkából áll, amit egy kúpos tető zár le. A lábat olyan anyagból készítsük, amilyenen a macska nem tud felmászni. A dúcetetőkben sok eleség elfér, ezért nagyobb kertekbe való.

Nem érdemes a vadon élő madarakat az állatkereskedésekben kapható méregdrága eleséggel etetni (kanári-, papagáj-magkeverék), amúgy sem igen szeretik. A piacokon olcsó napraforgót mindig találhatunk, de aki tagja a Magyar Madártani Tudományos Egyesületnek, a Költő utcai központban 75 Ft/kg-os áron juthat tört napraforgóhoz. Semmiképpen sem szabad kenyérrel etetni a madarakat, mert a kinti nedvesség hatására erjedni kezdő szénhidrát különböző betegségeket okozhat, melyek legtöbb esetben a madár pusztulásához vezetnek.

Aki belterületen vagy emeletes házban él, az az ablakpárkányra szórhat madáreleséget. Kis idő elteltével oda fognak szokni a madarak, elsősorban a verebek. Ne nézzük le a madárvilág e számkivetettjeit! A városban élő veréb nem okoz kárt. Ma már számtalan kísérlet, gyomortartalom- és ökológiai vizsgálat bizonyítja, hogy a verebek is — főleg a fiókanevelés időszakában — nagy mennyiségű rovart és férget pusztítanak el, tehát hasznosak.

Amennyiben csak ablakpárkányról áll módunkban etetni, azt úgy tegyük, hogy ne zavarja az alattunk lakókat az aláhulló törmelék, madárürülék. Ne varázsoljunk baromfiudvarra jellemző állapotokat a közös területekre, a keletkező piszkot rendszeresen takarítsuk össze!

A madáretető környékén időnként megjelenik egy-egy karvaly. Ilyenkor általában karmában vergődő madárral távozik. Ne haragudjunk rájuk, s főképp ne üldözzük, ők is a környék életközösségének tagjai, jelenlétük gazdagabbá teszi környezetünk élővilágát. Nekik is táplálékra van szükségük.
A téli madáretetők leggyakoribb látogatói a kékcinkék és a széncinkék. A barátcinege csak olyan kertbe látogat, amelynek közelében erdő van. Megbízható vendégek még a házi verebek, a mezei verebek a feketerigók (ők szívesen felcsipegetik a földre szórt gyümölcsdarabokat, pl. alma, mazsola stb.) és a csuszkák. Ez utóbbiak kedvenc foglalatossága eldugdosni a napraforgómagvakat, később persze megfeledkeznek a rejtekhelyről.

Várható madár még a téli etetőnél: a zöldike, a meggyvágó, a fenyőpinty, az erdei pinty, a tengelic és a csíz. Ritkább vendég a vörösbegy és a nagy fakopáncs (harkály).
Elmaradhatatlan viszont a balkáni gerle, melynek jelenléte nem mindig szerencsés, mert elriasztja a kisebb termetű fajokat, de miután jóllakott, magától távozik.