A kistestű papagájok táplálása.

Magvak

A papagájok - a nektárt fogyasztó lórik kivételével  - magevők. Én a következő magvakból á11ó keverékkel etetem őket: Napraforgó, zab, fénymag, muhar, köles (vörös, sárga, fehér). A magkeverék kb. 20 % napraforgóból, 15 0/0 zabból, 20 % fénymagból, 10 % muharból és 15-20 % vörös és 15-20 % sárga vagy fehér kölesből áll. A keverék összetétele nem állandó egész évben, hanem az arányokat eltolom attól függően, hogy pI. tel van, tenyészidőszak stb. Napraforgóból a kisebb papagájoknak jobb az apróbb szeműt adni, abból 15 a csíkosat, mert annak nagyobb a fehérjetartalma és kisebb a zsírtartalma, mint a fekete olajnapraforgónak. Télen több napraforgót esznek₁ mint egyéb időszakban, mert több energiára van szükségük a szervezetük fűtéséhez. Mindezek ellenére a napraforgóval vigyázni kell₁ mert a papagájok egyrésze - egyedtől függően - hajlamos arra, hogy csak napraforgót egyen. Így elhízik, a szíve és a mája elzsírosodik és el is pusztulhat. Ezt eddig hímeknél figyeltem meg, pI. a vörn~sbegyCi' papagájnál, énekes papagájnál de a stiglincnéI 15.

A zabnak a legnagyobb a fehérjetartalma, ezért igen fontos, magas az E ­vitamin tartalma 15, ami fokozza a hímek libidóját, ezért tenyészidőszakban érdemes megemelni a magkeverékben az arányát.

A fénymagnak majdnem ugyanolyan 1ók a béltartalmi értékei, mint a zabnak, ezért szintén nélkülözhetetlen.

A muhar és a kölesfélék jelentősége nem olyan nagy (a béltartalmuk alapján), de mégis fontosak, hiszen a köles az egyik alaptáplálékuk, sok szénhidrátot, - energlát biztosit a madaraknak - valamint B-vitaminokat 15 tartalmaz. A muhar nélkül a papagájok megvannak, sőt amelyik nem ismeri, lehet, hogy meg sem eszi.

Az alapelv a papagájok táplálásánál az, hogy minél többféIe magot adjunk nekik, hiszen eredeti élőhelyükön 50-felet is fogyasztanak, amit mi sajnos nem tudunk biztosítani számukra.

Adható nekik búza 15, amit a törpepagájok és a nagypapagájok különösen kedvelnek. Régebben én is etettem, az utóbbi két évben viszont nem adok, mert ebben a csapadékos időjárásban igen elterjedt a fuzárlum fertőzés, és ha a papagájok fertőzött búzát kapnának, elpusztulnának tőle. Szót kell ejteni még a kukoricáról . A nagypapagájok meg tudják enni szemesen. A kisebbeknek csiráztatni szoktam, a törpék ezt  nagyon szeretik. Valamint a tejeskukoricát torzsástól is adom nekik, szívesen Iecsipegetik.

Csíráztatott mag

A fent leirt magkeveréket + kukoricát egy napig vízben kell áztatni, majd

leszörni és két-három napig letakarva tartani. A magokon keletkező pár

milliméteres - egy centiméteres csiráknak igen magas a vitamintartalma.

A magas E-vitamin tartalom miatt tenyészidőszakban fontos, valamint

télen érdemes adni, amikor kevesebb zöldet, így kevesebb vitamint tudunk biztosítani a papagájoknak. Nagyon szeretik. Én hetente kétszer szoktam adni.

LágyeIeség

A papagájok fiókáiknak rovarokat, hernyókat, egyéb állati eredetű táplálékot is adnak, amivel biztositják a fejlődő szervezet hatalmas fehérjeszükségletét. Mi ezt a táplálékot nem tudjuk biztosítani, ezért adunk helyette lágyeleséget. A lágyeleséget ahány tenyésztő, annyiféleképpen készíti, más és más összetevőkre esküszik. A lényeg az, hogy biztosítsuk a megfelelő mennyiségű és összetételű fehérjét. (A magvaknak főleg a szénhidrát és a B-vitamin tartalmuk magas, a fehérjetartalmuk alacsonyabb.)

A papagájoknak nagy mennyiségű fehérjére van szükségük a párzáshoz,

a tolás Iétrehozásához, a fiókák neveléséhez, a vedléshez illetve a fiatal

madaraknak a növekedéshez, fejlődéshez.

Mindeddig elsősorban a fehérjék mennyiségre fektettem hangsúlyt, pedig a fehérjék minősége, összetétele ugyanolyan fontos. A fehérlék aminosavakból épülnek fel. Az aminosavak egy része nélkülözhetetlen (esszenciális), ami azt jelenti, hogy a madár nem tudja előállítani, szervezetébe a táplálékkal kell bejuttatni. A többi aminosavat a papagáj elő tudja állítani, az aminosavak egy része másikkal helyettesíthető. Sajnos, eddig nem sikerült olyan szakirodalmat találnom, ami leírná a papagájok számára esszenciális aminosavakat, pedig ezek ismerete néIkülözhetetlen ahhoz, hogy madaraink takarmányozásában optimálisan állítsuk be a fehérjeösszetételt. Gazdasági állatainknál ezek ismerete alapvető jelentőségű" az okszerű" takarmányozás megvalósításában.

A feherjeetetéssel kapcsolatban meg egyet, a limitáIó aminosav fogalmát jegyezzük meg. Ez azt jelenti, hogy az aminosavak hasznosulását mindig a legkisebb mennységben jelenlévő, a szervezet számára leginkább hiányzó határozza meg. Ezért Is értek egyet azzal a nézettel, hogy az egyoldalú tojásetetés a fehérjepótlásra, káros a madarak számára. Hiszen hiába juttatok a papagáj szervezetébe az aminosavak egy részből sokat, ha másokat viszont nem kap meg, akkor a bejuttatottak sem tudnak megfelelően hasznosulni. (A tojás sem tartalmazza optimális mennyiségben és összetételben a papagáj számára szükséges aminosavakat.) Tehát minél többféle fehérjeforrással kell kielégíteni a madár szükségletét, pl. tojás, sajt, tűrni, hűs, pillangós és hüvelyes növények. Így valószínűleg sikerül közelebb kerülnünk ahhoz, hogy optimálisan elégítsük ki a madár fehérleszükségeltét.

Nálam a lágyeleség alapvető komponense a főtt tojás ~s a nyers sárgarépa. Ezeket megreszelem és összekeverem. A tojást legalább fel óráig főzni kell, hogy megöljük az esetlegesen rajtuk. bennük lévö, fertőzést okozó baktériumokat, vírusokat (pI. Salmonella). A tojásnak a héját is mindig beleteszem porrá törve, hiszen magas a kaldum tartalma, ami szükséges a papagájnak a tojáshéj felépítéséhez, illetve a fióka csontozatának fejlődéséhez. A sárgarépának magas a karotintartalma, amibőI az A-vitamin épül fel. Az A-vitamin nélkülözhetetlen a szép, egészséges tollazat, illetve a szaruképződmények (csőr, karmok), valamint a bőr kialakulásához és fennmaradásához. Így vedléskor is

pótolni kell. A tojáson és répán kívül meg sok mindent bele szoktam tenni a lágyeleségbe, így pl. mákot, ami szintén hasznos a tenyészidőszakban, reszelek bele diót, főleg télen, trappista sajtot, túrót. Lágyeleség gyanánt, a változatosság kedvéért szoktam a madaraimnak időnként tejberizst adni (cukor nélkül). A rizsnek, tejnek is magas a fehérjetartalma, valamint a tejben sok a kaldum, illetve a zsírban oldódó A-, D-, E-, K ­vitamin.

A lágyeleségnél arra mindig figyelni kell, hogy az friss legyen. Amit a madár nem eszik meg, el kell venni felöle, hiszen ezek könnyen és hamar megromlanak, főleg nyáron, és betegséget, elhullást okozhatnak. Tenyészidőszakban, fiókaneveléskor mindennap adni kell nekik, egyébként elég egy heten kétszer, esetleg háromszor.

Zöldség, gyümöIcs

Diót kettévágva, héjastól is szoktam etetni a papagájokkal, nagyon szeretik kicsipegetni, eljátszanak vele. Sokat nem szabad adni, nehogy elizzanak. A papagájoknak minden gyümölcs adható, ha kiskora óta kapta, akkor ismeri, szereti. Például alma, körte, narancs, banán, szölö, dinnye, szilva, cseresznye, meggy, egres, ribizli.

A zöldségekkel szintén ez a helyzet. Szoktam adni káposztát, kelkáposztát, répát, karfiolt, karalábet, petrezselymet, salátát, zöldborsót, zöldbabot stb. Egy kivétel a hullámos papagáj. Neki nem ajánlott a káposztafélék adása, mert hajlamos a pajzsmingy-tültengésre, és a káposztaféIék ezt elösegítik. Éppen emiatt érdemes a hullámos papagáj vizébe egy-egy cseppjódot cseppenteni. A jódhiány Is pajzsmingy-tültengéshez vezet. Tehát a zöldségek, gyümölcsök etetésével madarunknak biztosítjuk a megfelelő vitamin, valamint a nyersrost ellátást₁ ami elősegíti az emésztést.

zöldeleség

Madaraimnak kora tavasztól késő őszig szedek és mindennap adok ,,füvet". Pl.: tyúkhúr, lóhere₁ fehérhere, lucerna, lándzsás útifű, széIeslevelű utifű₁ gyermekláncfű, vadsóska, közönséges cickafark, perjeféIék (angol, francia, egynyári perje, tarackbúza, kakaslábfű).

A ,,füvet" sose szedjük vizesen, harmatosan, és ne szedjük le árokpartról, utak mellől (ólommérgezés), valamint ne Iegyen poros.

Figyeljünk oda arra is, hogy mit szedünk, mert van ami hasmenést okoz, vagy mérgező lehet. A pillangósoknak (hereféIék, lucerna) magas a fehérjetartalma. Az útifűféléknek féreg- és bakténumölő hatása van. A perjeféléket akkor a legérdemesebb szedni, amikor viaszérett bennük a mag (már nem teljesen zöld, de meg nem pereg ki), ekkor a legértékesebbek. Ezeket egy csokorba fel lehet kötni a kalitkába, vagy rn~pdébe₁ a madarak szívesen elcsipegetik.

Egyéb

Sokféle táplálékot szoktam adni madaraimnak, hogy színesebbé tegyem az étrendjüket. Például csipkebogyót, bodzavirágot, nyárfa, fűzfagallyakat, a kőrisfa termeset, sovány főtt hust csontostól. A füzfagally a törpepapagájoknak nélkülözhetetlen a fészeképitéshez, de a többi is elcsipegeti a kerget, rügyeit, leveleit. Így nem nő túl a csőrük, karmuk. Arról nem beszelve, hogy a fűzfa igen egészséges, sok benne az ásványi anyag. A fCI'zfateát, mint gyógyhatású készítményt a humángyógyászatban is használják. A csipkebogyó sok C-vitamint és karotint tartalmaz. A főtt húsnak magas a fehérjetartalma és a vastartalma is jelentős. A neophemák, nimfák, verébpapagájok lecsipegetik a csontról a húst, az agapornisok és a kecskepapagájok a vékonyabb csontokat is meg ill. szétrágcsálják, a kissándorok pedig a csirke combcsontot is megeszik. A csontban sok a kaldum és a foszfor, a hús pedig madaraim fehérje kiegészítésének skáláját teszi szélesebbé.

Ásványi anyag- és vitamin kiegészítők

Papagájaim előtt egy kis tálban mindig áll Zeolit és Univit B vagy Nutrafort 3 keveréke és kvarchomok, amiből étvágy szerint fogyasztanak. A Zeolit ásványi anyag kiegészítő, makro- és mikroelemeket tartalmaz, megelőzi a kannibalizmust és a tolltépést. Az Univit vagy Nutrafort pedig baromfiiak számára gyártott vitamin kiegészítő, valamint megfelelő arányban tartalmaz kaldumot és foszfort. A kvarchomokra azért van szükség, hogy a madár megfelelően meg tudja emészteni a takarmányt a zúzógyomrában.

Ivóvíz

Alapvető jelentőségű, hogy a papagáj előtt mindig friss, tiszta, csiraszegény, megfelelő hőmérsékletű, ivóvíz minőségű víz legyen. A vizet naponta egyszer, nyáron kétszer háromszor is cserélni kell. A víz nagyon hamar megromlik, megbüdösödik, ha meleg van, a madár beleüríti a bélsarát, belehordja az élelmet, főtt tojást stb. A szennyezett, büdös víz a legnagyobb rizikófaktor, a legkomolyabb fertőzési forrás. A díszmadarak takarmányozása, a táplálóanyag igény optimális kielégítése mmd a papagájok tartásának, a hosszú élettartam elérésének, mmd a céltudatos tenyésztői munkának, a megfelelő számú és minöségű utód elérésének alapja. Ezért kívánatos, hogy tisztában legyünk az egyes papagájfajok igényével, és a takarmányfélék béltartalmi mutatóival.