Egyéb magyar nevek: remetepapagáj

Angol neve: Monk Parakeet

Latin neve: Myiopsitta monachus

Német neve: Moenchsittich

Egyéb magyar nevek: remetepapagáj

Angol neve: Monk Parakeet

Latin neve: Myiopsitta monachus

Német neve: Moenchsittich

Származási hely: Argentína, Paraguay, Uruguay és Kelet-Bolívia

Testnagyság (fejtetőtől farokvégig mérve): 29 cm

Nemek megkülönböztetése: Ivari kétalakúságnak nincs jele. A tojó feje talán valamivel kisebb a hímétől. Vannak, akik szerint a hímhez nagyon hasonló tojó melléről hiányzik a keskeny, vékony melli hullámozottság. És a hasuk sárgás árnyalatú világos, de lehet, hogy ez csak az alfajok keveredése folytán mutatkozik.

Fészkeltetés: A papagájokon belül is a leginkább társaságkedvelő. Kolóniákon költ. Különlegessége, hogy nem odúban fészkel, hanem a nőstény ágakból (kínáljunk fel nekik hajlékony nyírfavesszőket) hatalmas "várat" épít. Élőhelyén az 1000 méternél magasabb hegyekben is előfordul. Néhány kolónián megmérték a fészekvárat. Kiderült, hogy tövises gallyakból hordták össze a valóságos fészekvárat, amelybe számos járatot alakítanak ki. Egy-egy járat végén önálló fészkelőhely van. A méretekre jellemző, hogy találtak ágakból emelt, 3 méternél nagyobb költőhelyet, mely összes anyaga meghaladta a 200 kilogrammot. Egy-egy ilyen "várban" számos pár otthonra lelhet. Ehhez az építményhez rendkívüli módon ragaszkodik, így tulajdonképpen szabadon is költethető. Rendkívül éles hangja viszont fogja zavarni a szomszédokat.

Tojások száma: 6 - 8

Kotlási idő: 22-23 nap

Kirepülési idő: 42-45 nap

Etetés: Zöldeleséggel, gyümölcsökkel és állati fehérjével (pl. lisztkukac) kiegészítve.

Tartás, elhelyezés: Legalább 4x3x3m területű kerti volierben, kolóniában tartsuk (legalább 3-5 pár). Miután jól tűri a hideget, több német állatkertben próbálták meg szabadon tartani. (Természetesen csak akkor adták meg nekik az elrepülés lehetőségét, amikor a fészekvárukat megépítették.) A kísérlet sikerült, de az állatkertekhez közeli gyümölcsösök tulajdonosai ennek egyáltalán nem örültek. A hidegtűrésére jellemző, hogy 1956-ban a rendkívüli télen, a mínusz 29 fokot (!!!) is jó egészségben vészelte át a berlini állatkert szabadon tartott csapata.

Más madarakkal egyáltalán nem fér meg, még nálánál erősebb papagájokat is bátran megtámad, hogy elűzze a fészekvár közeléből. Ha idegent lát vagy veszélyt sejt, éktelen rikácsolásba kezd, amit a szomszédok nehezen tűrnek! Mozgékony, zajos madár, rengeteget és erősen rágcsál, szeret fürödni, bátor. Egyesek szerint költési időszakon kívül fogságban más fajokkal is együtt tartható.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élőhelyén sík vidéki és középhegységi erdőkben, szavannákon és farmokon egyaránt előfordul. A táplálkozó helyeken akár több száz madár is összeverődik, biztonságukról őrszolgálat gondoskodik. Röpte gyors, szapora szárnycsapásokkal. Általában az őszi, kora téli hónapokban költ. A közös fészek súlya akár 250 kg is lehet. Ezen belül bonyolult ürgerendszer található több kijárattal és őrzőnyílással. Minden családnak külön költőkamrája van. Alkalmazkodási képességéről annyit érdekességképpen, hogy New York külvárosi részeiben is akadnak elszabadult, önálló életmódot folytató barátpapagájok.

Leírása : A hím és nõstény egyforma. A fiatal fakóbb zöld.

Hazája: Kelet- és Közép-Argentína, Uruguay. Régóta importált és kedvelt madár. Az egyetlen papagájfaj, amely nem odúban költ, hanem szabadon álló, terjedelmes, felül boltozott fészket készít oldalra nyíló bejárattal. Minden állatkertben tartják, sõt szabadon eresztve sem szökik meg, hanem az állatkert területén építi nagy fészkét, mely a látogatók részére szórakoztató látványosság.

Viselkedése: ha csak egy példányt tartunk, annak elegendõ egy nagyobb papagájkalicka, különösen akkor, ha idõnként a lakásban szabad repülést engedélyezünk. Felügyelet nélkül azonban nem tanácsos hagyni, mert rágásával komoly kárt okoz. Tanulékony madár, különösen a fiatal példányok megtanulnak néhány szót beszélni is. Összeférhetetlen minden más madárral, nála jóval nagyobb papagájokat is megtámad. Saját fajával azonban kisebb-nagyobb nézeteltérések ellenére is megfér. 8-10 pár kedvezõ körülmények között egy hatalmas, várszerû fészekkomplexumot készít, amelyben minden párnak megvan a maga lakása. Rossz tulajdonsága, hogy kibírhatatlanul rikácsol, különösen akkor, ha valami szokatlan dolog izgatja. Egyébként csendes társaság, de ha látogató, tehát idegen jön, éktelen lármába kezdenek, és ezt csak akkor hagyják abba, ha a zavaró körülmény megszûnik.

Költés: költetése a fogságban nem nehéz. Tágas volierben magában tartott pár az év bármely szakában hajlandó költeni. A röpdében lehetõleg magasan, a fészek megépítéséhez alkalmas ágrendszert erõsítsünk. Abba erõs ágakból alapzatot készítsünk, hogy a madarak fészeképítõ munkáját megkönnyítsük. Fészeképítéshez különösen szeretik a hajlékony nyírfavesszõt. A hím hordja az anyagot, a nõstény épít. A tojások száma 4-6. A nõstény egymaga kotlik 25-26 napig. A fiókák 45-46 nap múlva repülnek ki.

Táplálásuk: köles, fénymag, zab, fõtt rizs és fõtt kukorica, gyümölcs, félérett fûfélék termése, zöldeledel és friss ágak, hogy legyen mit rágniuk. A fiókák felneveléséhez a felsorolt magvakat csíráztatott állapotban is adjuk. Lágyeledel : áztatott és kinyomott fehér kenyér, tojáskenyér, keksz, fõtt tojás, sok zöldeledel (saláta, tyúkhúr, nagy útifû, uborka).
Mivel a barátpapagáj kitûnõen bírja a hideget, több ízben kísérleteztek szabadon tartásával. Minthogy hatalmas fészeképítményüket évekig lakják, annak javításával, kibõvítésével a költési idõszakon kívûl is foglalkoznak, ezért bizonyos mértékig helyhez kötött madarakká válnak. Éppen ez a körülmény teszi õket különösen alkalmassá arra, hogy szabadon való tartásukkal kísérletezzenek. Csak akkor szabad õket szabadon ereszteni, ha volierben fészküket már megépítették. Berlinben, Görlitzben, Münchenben és más városokban fõleg állatkertek kezdeményezésére szabadon engedtek több pár barátpapagájt. A madarak költöttek, fészküktõl 2 km-nél nagyobb távolságra nem repültek, el is szaporodtak, a gyümölcsösökben jelentõs kárt okoztak.